Az utóbbi napokban nagy port kavart az FBI honlapjára állítólagosan frissen felkerült roswelli ufó akta, ám néhány hónapja más esemény tartja lázban Amerikát. Louisianában ugyanis egy idegen lényt fotózott egy szarvaslesre beállított infrakamera.

A felvételeken látható dátum szerint még 2010 decemberében kapták lencsevégre a különös lényt Észak-Louisianaban, amikor egy vadász egy szarvaslesre beállított, mozgásérzékelővel ellátott infra-kamerával készült vadakat fotózni. A fotó készítője sokáig inkognitóban maradt, hiszen csak vadásztársaságok fórumán bukkant fel a vérfagyasztó fotó, mígnem valaki elküldte a helyi televíziós csatornáknak. Miután nyilvánosságra került, többen kételkedtek annak valódiságában, különösen, hogy a fotó készítője nem jelentkezett.

Aztán megtört a jég, hiszen névtelenül, de fölfedte magát a képet készítő úriember, aki elmondta, hogy azon a napon több felvételt készített a gép az erdőben, de amikor kiment, hogy megnézze azokat, a gépet összetörve találta, de a memóriakártyát még ki tudta olvasni. A fényképezőgép több szarvast is megörökített nappal és éjszaka is, valamint a korábban a televíziókban is bemutatott lényt. Ekkor már a kétkedők is kezdték elhinni a vadász állítását, hiszen a többi felvételen is tökéletesen látszanak a megörökített állatok.

A férfi mellesleg úgy kommentálta az esetet, hogy nem tudja mi látható a felvételen, de abban reménykedik, hogy a lény vegetáriánus, hiszen nem szívesen futna vele össze az erdőben. Abban az UFO-szakértők is megegyeztek, ameddig nincs érdemi cáfolata a felvételnek, addig azt hitelesnek tekintik.

Korábban több videó-megosztó portálra is felkerült egy titokzatos videofelvétel, amelyen egy különös lény fut át egy sztrádán. A hasonlóság valóban csak a véletlen műve vagy immáron komolyabban el kellene gondolkodnunk azon, hogy nem vagyunk egyedül ezen a világegyetemen?

És íme, egy másik felvétel, sokunk szerint egyértelműen ugyanaz a lény:

http://www.youtube.com/watch?v=OsT6Ld-IOZk&feature=related

Felhasznált forrás: www.mon.hu

Tűhegyes szemfoga van, kerüli a fényt és Cullennek hívják - a rajongók talán máris rávágják a hollywoodi vámpíros film címét: Alkonyat. Ez azonban a valóság egy brit család két gyermeke, George és Simon Cullen számára. Természetesen nem vámpírok, hanem egy ritka betegségben, a hipohidrotikus ectodermális dysplasiában (HED) szenvednek.

A betegség tüneteit áttekintve még az is elképzelhető, hogy az egész vámpírlegenda HED-betegektől indult el. George és bátyja, Simon nem tud izzadni, bőrüket óvni kell a közvetlen napfénytől és jó néhány foguk hiányzik - szemfoguk viszont különösen hegyes-csúcsos, éppúgy, mint ahogyan a filmben Drakulától láthattuk. A betegség öröklődik, de elég ritka, előfordulási aránya egy a hétezerhez.

"Elég csúnyán néznek ránk az emberek általában" - meséli Simon. "De a gyerekek inkább viccesnek tartják, a barátaim szerint pedig egyenesen menő a betegségem. Mindig azzal nyaggatnak, hogy változtassam meg a nevem Edwardra, és akkor úgy hívnak majd, mint az Alkonyat-fílmek főhősét" - teszi hozzá.

"Régebben az emberek azért bámulták meg őket, mert olyan sápadtak. Egy hölgy egyszer még azt is megkérdezte, leukémiások-e. Aztán mikor bemutatták az Alkonyat című filmet, egyszerre viccesnek kezdték tartani, hogy minket is Cullennek hívnak" - meséli a fiúk édesanyja, a 45 éves Mandy. "Persze van benne valami. Két fiunk van, akik nem mehetnek a napra, és a szemfoguk nagy és hegyes - kicsit tényleg olyan, mintha vámpírok lennének" - teszi hozzá.

"Terhességem Simonnal teljesen normális volt, a szülés is rendben ment. Pár órával később azonban a hőmérséklete csökkenni kezdett, ezért a nővér melegítő lámpa alá tette. Nem sokkal később hólyagok jelentek meg a karján és a szeme körül. Olyan volt, mintha leégett volna a bőre" - mondja Mandy.

Aztán pár hónapos korában megfázott - ez mások számára csupán kis kellemetlenség, de a HED-betegek számára akár halálos is. "Testhőmérséklete egyre csak emelkedett. Nem tud izzadni, így nincs hőleadása sem. Kezdetben hűtőfürdőt alkalmaztunk, de hatástalan maradt, így bevittük a kórházba" - részletezi Mandy. Ekkor gondoltak rá először, hogy Simon a ritka betegségben szenved, és nem sokkal később igazolták is a gyanút. 

Mandy 18 hónappal később újra teherbe esett, és bár szülészorvosa figyelmeztette, hogy a csecsemő szintén HED-ben szenvedhet majd, az anya vállalta a kockázatot. "Simonnal végül egészen jól elboldogultunk, szóval nem nagyon aggódtunk miatta. Amikor kiderült, hogy George is beteg, már tudtuk, hogyan kell gondozni a HED-del élő gyermekeket" - mondja az asszony.

Simon és George életéből kimarad a sport, mert szervezetük már ettől is túlhevülhet, helyette videojátékokkal töltik el az időt. Nagyon kell vigyázniuk, ha napra mennek: erős fényvédő krémmel kenik be az arcukat, és még télen sem maradhat el a napellenzős sapka és a napszemüveg. Simonnak ötéves koráig egyetlen foga sem nőtt - a szemfogakat leszámítva, George szerencsésebb, számára nem jelent akkora gondot a táplálkozás. Simon azonban például nem tudja megrágni a húst, legfeljebb csak a virslit. Szülei azonban bíznak benne, hogy ezen a téren is tudnak segíteni idősebb fiukon.

"Csontátültetésre várunk" - magyarázza az anya. "A lábából kivesznek majd egy darabot, amit az álkapcsába ültetnek, és műfogakat is kap majd. Fájdalmas beavatkozás lesz, de később majd úgy tud mosolyogni, mint az összes többi gyerek."

Felhasznált forrás: www.life.hu

/Az őszinteség kedvéért el kell mondanom, vannak cikkek, melyek idegen nyelvből lettek átvéve, így előfordulhat véletlen félreértés a fordításban, esetleg egy-két mondat kimarad vagy betoldódik. Megengedtem magamnak annyi szabadságot, hogy a magyarosítás, illetve az olvasmányosság érdekében, kicsit kikerekítettem a mondatokat. Ha ennek ellenére valaki úgy érzi, mégis van benne egy-egy olyan megfogalmazás, ami elvileg nem szerepel az eredetiben, az azért van, mert a forrás is sokszor hiányos, összefüggéstelen, logikátlan és következetlen.  Ilyenkor néha tettem olyan „mondat-betoldást”, ami kikövetkeztethető a történetből, bár nincs leírva szó szerint az eredetiben. Ezen mondatok mennyisége elhanyagolható, ugyanakkor mindenképpen hangsúlyoznám, hogy a tartalom lényegi részén nem változtat. Sajnos nem egyszer előfordul, hogy különböző források teljesen másként tálalják a sztorit, vagy némely részleteket leszámítva eltérőek, nagyon ellentmondásosak. Kérem, senki ne gondolja, hogy szándékosan akarom félrevezetni! Most is kiemelném – ahogyan korábban többször a kommentek során –, mindenki maga tudja mit hisz el belőle, és mit tart ostobaságnak. A történetek hitelességét sem cáfolni, sem állítani nem tudom. Némelyik meglehetősen hátborzongató, ezért ki-ki a saját felelősségére olvassa el! Köszönöm! - Csiribusz/ 

Ez a történet, a már megszűnt Lancashire-i Spiritiszták Társaságának évkönyvéből való, amely társaság az angliai Liverpoolban székelt 1939-ig. 

Anglia észak-nyugati részén Bidstonban, áll egy szép viktoriánus ház, mely helyszíne volt egy rendkívül szokatlan és ijesztő természetfölötti történésnek az 1920-as években.  

A házat két lánytestvér – a 24 éves Victoria Webster és húga, a 19 esztendős Margaret Webster – vette meg, miután édesapjuk 1919-ben elhunyt, és a nővérek komoly örökséghez jutottak. Websterék Nestonból származtak, édesanyjukat korán elveszítették, aki 1901-ben halt meg, nem sokkal Margaret születése után. Édesapjuk gazdag hajómágnás volt, aki több ezer fontot hagyott leányaira. Apjuk halála után kis idővel, tudomásukra jutott, hogy Bidstonban van egy szép sorház, mely eladó.  

Hamarosan megvásárolták az ingatlant és beköltöztek. Jól érezték magukat új otthonukban, a szomszédságot pedig kellemesnek találták. Ráadásul csinos, mutatós lányok révén a férfiak is szívesen legyeskedtek körülöttük, és Victoriának végül komoly udvarlója is akadt.  

Aztán 1920 decemberének egyik téli estéjén valami nagyon hátborzongató történt. A kora esti órákban az idősebbik lány Victoria, elment otthonról a városba William nevű hivatalnok kedvesével, akit három hónapja ismert meg, és akivel egymásba szerettek. Így a 19 éves Margaret egyedül maradt a házban, s jobb híján egy könyvet olvasott. Közeledett az éjfél, de nővére még mindig nem érkezett haza, ezért a fiatal lány felment a szobájába, és immár gyertyafény mellett, az ágyában olvasott tovább.  

Margaret elbóbiskolhatott egy időre. Arra riadt fel, hogy hangokat hall a földszintről. Felkelt az ágyából, a lépcsőhöz lépett és lekiáltott az emeletről: „Victoria, te vagy az?” Válasz nem érkezett, de Margaret látott valakit elsuhanni az alsó szinten, s ezzel egyidejűleg hallott egy halk nevetést. Először azt gondolta, talán Victoria és William sugdolóznak odalent. Margaret egyébként kedvelte Williamet, és arra számítva, hogy a pár meg akarja tréfálni őt, egy gyertyával a kezében megindult lefelé az emeletről.  

Miután elérte az alsóbb lépcsőfokokat, a szalon felé tekintve észrevette, hogy a kandallóban még mindig pislákolnak a lángok. Korábban elfelejtette a tűz elé húzni a biztonsági rácsozatot, ezért megindult a szalon felé, hogy ezt most utólag megtegye. Ám ahogyan a hallon keresztül haladt, azonnal felfedezte azt a rémítő árnyalakot, mely a folyosó sötét zugába húzódva leskelődött.  

Felé fordult, és egy furcsa, sápadt arcú férfit pillantott meg. Fején fehér, rizsporos parókát hordott, testén hosszú, hímzett szatén kabát volt, alatta ezüstös mellény. Lábán térdnadrág feszült, térd alatt pedig fehér harisnyát és fekete, szögletes orrú cipőt viselt, melyet nagy, fényes díszcsatok ékesítettek. Egyszóval úgy nézett ki, mintha egy 18. századi divatlapból lépett volna elő. De leginkább fehérre „meszelt”, gonosz kifejezésű arca borzongatta meg a rémült lányt.  

A férfi egyszer csak nekilódult, el akarta kapni Margaretet, aki azonnal menekülőre fogta. Ijedtében elejtette a gyertyatartót, de sikerült befutnia a szalonba, és maga mögött becsapnia az ajtót, melynek hátával nekifeszült, miközben szíve majd kiugrott a félelemtől. A támadó nem hagyta annyiban, mindenáron be akart jutni a szobába. A lány hiába szedte össze minden erejét, a férfi akkora erővel lódult neki a szalon bejáratának, hogy a lendület ereje nemcsak az ajtót nyitotta ki, hanem szinte berepítette Margaretet a szoba közepére.  

Ezek után valóságos kergetőzés vette kezdetét a szoba közepén álló asztal körül. Az ódivatú idegen mindenképpen el akarta kapni a lányt, aki a rémülettől még sikítani sem tudott. Aztán a baljós külsejű férfi hirtelen megállt, és furcsa akcentussal ennyit mondott: „Most gyönyörűm, maradj nyugton, mert én kellek neked!” Azzal fürgén, egyetlen ugrással az asztal tetején termett, majd rávetette magát a megdermedt lányra. Margaret a lendülettől végigvágódott a padlón, elnyúlva a kandalló közelében. A férfi rámászott, erőszakoskodott, kezével letépte, leszaggatta hálóruhájának egy részét, majd vadul csókolgatni kezdte a nyakát és a melleit. Margaret tehetetlennek, kiszolgáltatottnak érezte magát, és kétségbeesve kereste a menekülés útját. Végül megpillantotta a kandalló rácsa mellett álló forró piszkavasat és bal kezével megragadta. Teljes erőből a férfi pofájába nyomta, aki felüvöltött ettől és belekarmolt Margaret arcába. A lány végre visszanyerte lélekjelenlétét, sikongatni kezdett, miközben folyamatosan ütlegelte támadóját a piszkavassal, aki kimenekült a szalonból. Margaret hallotta a férfi trappolását, ahogyan lefelé fut a pince irányába, ő pedig kihasználva a lehetőséget, kirohant a házból és egyenesen nővére karjaiba vágódott, aki épp ekkor ért haza William kíséretében. A kiabálást és sikongatás hallva, néhány szomszéd is kijött az utcára.  

Természetesen Margaret rettentően feldúlt, zaklatott állapotban volt, de azért el tudta zokogni mi történt vele, és hogy támadója a pincébe menekült. William azonnal lement a pincehelyiségbe, de senkit nem talált ott. Később Victoria és William úgy gondolták, hogy a 18. századi támadóról szóló történet csupán Margaret élénk fantáziájának szüleménye. A harapások és karmolások nyomaira pedig Victoria felállította teóriáját, miszerint húga összeszűrte a levet egy helybeli fiúval, akivel kihasználva az ő távollétét, a házban enyelgett, és mikor meghallották a hazatérő nővér hangját, a fiú azonnal kereket oldott, míg Margaret kitalálta ezt a nevetséges dajkamesét a 18. századi támadóról. Ám Margaret mindvégig kitartott állítása mellett. Egy héttel később, egy vasárnap reggelen, Victoria és William is láthatta a rizsporos parókát viselő ódivatú férfit, amint a szalon ablakán kukucskál, miután a pár hazaért a templomból.  

Később a Webster lányok megtudták a szomszédoktól, hogy otthonuk előző lakói azért költöztek el, mert állításuk szerint egy kísértet járt a ház falain belül. Mesélték, hogy éjfél után nem sokkal, gyakran egy régimódi ruházatot viselő férfi jelent meg leányuk hálószobájában, és kéjsóvár pillantásokat vetett felé.  

1922 telén csőtörés történt Websterék házában, ezért szerelőket kellett hívni. Miután a csövek a ház alatt húzódtak, a munkások kénytelenek voltak felásni a pincét, és eközben meglepő felfedezést tettek. A pince földjéből előkerült egy névtelen, régi, vörös mahagóni koporsó. Miután a kiérkező hatóságok felnyitották a koporsó fedelét, kiderült, hogy az egy férfi csontvázát rejti. Ám nem ez volt a legmegdöbbentőbb. A koponyára hosszú, fehér, rizsporos paróka simult, néhai testét pedig rongyos, 18. századi ruházat fedte. Ugyanaz a viselet volt rajta, amely a 18. századi szatíron, aki Margaret Webstert megtámadta.  

A helyi történészek később kinyomozták a halott múltját. Valószínűleg ő lehetett Richard Tilly, egy hírhedt, ám nagyon gazdag úr a 18. század elejéről, aki nem mellesleg sátánhívő is volt. Saját korában olyan vádakkal illették, mint: boszorkányság, szentségtörés, zsarolás, nemi erőszak, és még egy rituális gyilkosság is terhelte számláját. Állítólag sikerült megvesztegetnie a rendőrbírót, így egérutat nyert a felelősségre vonás elől és eltűnt. Többé nem hallottak róla, de úgy gondolták sokan, hogy titokban eltemették a sátánistát a Webster nővérek háza alatt 1730 táján.  

Tilly koporsójában találtak még egy foszladozó könyvet, mely a „Lucifer Bibliája” címet viselte, és első oldalán volt egy lefelé fordított pentagramma, a sátánisták szimbóluma. A szöveg ugyan megfakult benne, de valószínűleg fekete mágiára és sátánista szertartásokra vonatkozó gyakorlatokat tartalmazhatott.  

Nem csoda, hogy ezek után a Webster család elhagyta a házat, és Észak-Walesbe költözött. Tilly koporsóját nem engedték keresztény temetőbe eltemetni, így arra gondoltak, valahol Bidston Hill környékén kellene újra elhantolni. 

Felhasznált forrás: www.dark-stories.com – Tom Slemen története alapján lejegyezte: Csiribusz