Szemtanúk elmondása szerint, pár nappal ezelőtt az egyik krími strandon – Ordzsonikádzén – egy huszonöt éves turista hasából, ismeretlen állat harapott ki egy húsdarabot. Hivatalosan az információt még nem erősítették meg. (A cikk tavaly augusztusban jelent meg. - Csiribusz)

„A tragédia az esti órákban, 9 óra környékén történt, amikor már sötét volt. Két lány úgy döntött, hogy elmegy a tengerbe fürödni. Először nyugodtan úszkáltak a part közelében, de hirtelen valami lehúzta a lányt a vízben. A lány barátnőjének sikerült megragadnia a haját és a partra húznia a már megsebesült lányt mielőtt még az állat teljesen elragadta volna zsákmányát” – mesélte az egyik szemtanú.

„Már a parton világossá vált, hogy  a lánynak súlyos sérülései vannak. Az állat a lány lépéből harapott ki egy darabot. A lányt eszméletlen állapotban a feodoszijai városi kórházba szállították, ahol pár órával később belehalt sérüléseibe” – állítják szemtanúk.

Egyébként sem Ordzsonikadzén, sem Feodoszijában erről az esetről nem tudnak.  Sem a kórházban, sem a rendőrségben, sem a rendkívüli ügyek minisztériumában  ezt az információt nem erősítették meg - írja a Tsn.ua internetes hírportál.

Szakemberek szintén nem tudják azonosítani az állatot, véleményük szerint a sebeket barátfóka okozhatta, amely három méteresre is megnőhet, azonban a Krím környékén meglehetősen ritka, hogy ez az állat megjelenjen.

Felhasznált forrás: www.karpatinfo.net

Robert Browning - A hamelni patkányfogó című költeményének alapja egy régi német monda, amelyet 1605-ben Richard Verstegan fordított angol nyelvre.

A Verstegan-féle történetben egy furcsa küllemű ember, "akit a különböző színű anyagokból készült fantasztikus köpenyéről a tarka furulyásnak neveztek", Hameln városába ment és felajánlotta, hogy bizonyos összeg fejében megszabadítja a várost a patkányoktól. "Furulyáját fújva körbejárta a város utcáit, a bűvös furulyaszóra a patkányok előszaladtak a házakból"; a patkánysereget a Weser folyóhoz vezette, ahol az állatok a vízbe fúltak.

Mikor a patkányfogó kérte a kialkudott bért, a szószegő hamelni polgárok megtagadták a fizetséget. Erre a patkányfogó ismét furulyázni kezdett, ez alkalommal a gyerekeket csalta ki a városból. A város szélén egy domboldalon kapu nyílt, mögötte egy hatalmas üreg tátongott. A patkányfogó a barlangba vezette a gyerekeket, a kapu bezárult és semmi nyoma nem maradt.

A hírt egy sánta kisfiú vitte meg a városba, aki a többiekkel nem tudván lépést tartani, kívül rekedt. Az elveszett gyerekeket soha többé nem látta senki, nem is hallottak róluk.

Verstegan szerint az eset 1376. július 22-én történt, egy 14. századi feljegyzés azonban 1284. június 24-ét említ dátumként, s 130-150 eltűnt gyermekről beszél.

A legenda magyarázatára több kísérlet történt; ezekben szerepelnek árvizek, pestisjárvány, rituális gyilkosság, táncőrület, még egy keresztes háborús gyermeksereg is, amely a 13. században a környéken átvonult.

Az eddigi legmeggyőzőbb magyarázat azon a tényen alapszik, hogy Bruno olmützi (ma Olomouc) püspök megbízottakat küldött a vidékre, hogy csehországi egyházközösségébe telepeseket toborozzanak. Az olomouci és hamelni városi levéltári iratokban szereplő családnevek között meglepő hasonlóság mutatkozik, ami arra utal, hogy Hamelnben feltehetően sikeres volt a toborzás.

A furulyás alakjától a történet természetfölötti perspektívát nyer, a patkányfogókról ugyanis azt tartották, hogy furulya- vagy hegedűszóval, illetve varázslással-ráolvasással képesek a patkányokat rejtekhelyükről előcsalni.

Egy domboldalon lévő eldugott kapu, amely kinyílik, majd bezárul, a történetet az európai mitológia körébe helyezi: ősi hiedelem szerint a túlvilág ilyen hegyek mélyén rejtezik.

Lehetséges, hogy az évek során a hamelni polgárok arra a meggyőződésre jutottak: gyermekeiket túlvilági lények vették el tőlük.

Felhasznált forrás: Misztikus történetek gyűjteménye / Reader's Digest válogatások - Csiribusz

A legnagyobb brit napilap, a The Sun világraszóló igazi tudományos szenzációként közölte a hírt, miszerint élő gyapjas mamutot filmeztek le Szibériában. A felvételt egy orosz mérnök készítette tavaly nyáron a Csukcs-félszigeten, Szibéria északkeleti részén.

A homályos felvételen a gyapjas mamutra valóban hasonlító, de egy elefántnál ránézésre jóval kisebb állat egy folyón kel át, a képen jól látszik az ormánya és az agyarai is.

http://www.youtube.com/watch?v=eGnY-d3UlTU&feature=related

A Sun által megszólított szakértő, Michael Cohen szerint több mint elképzelhető, hogy a mamutok kisebb csoportja fennmaradhatott a jégkorszaki klímát máig megőrző, a civilizációtól távol eső szibériai területen.

A gyapjas mamut a tudomány hivatalos álláspontja szerint 10000 évvel ezelőtt pusztult ki a Föld nagy részéről, az utolsó példányok 3500 éve éltek a jeges-tengeri Wrangel-szigeten. A kihalásuk oka valószínűleg az éghajlatváltozás, az emberi faj gyors elterjeszkedése, az ellenük folyó vadászat lehetett.

Japán tudósok épen maradt mamutleletekből származó DNS-sel talán néhány éven belül képesek lesznek klónozással feltámasztani egy mamutot.

Azóta kiderült, hogy a videó nem mamutot ábrázol, hanem egy filmtrükköt, amelyhez a nagyapja, Pethő Lajos történetét dokumentáló Ludovic Pethő felvételét használták fel.

Sokan megkérdőjelezték a videó valódiságát, mert a Sun által idézett szakértő, Michael Cohen leginkább UFO-jelenségekről szokott írni különféle bulvárlapoknak. A szkeptikusok másik csoportja arra gyanakodott, hogy optikai csalódásról lehet szó, és a felvételen egy medve látható, amelynek egy hal lóg ki a szájából, amit a homályos felvételen könnyen ormánynak nézhetünk.

A gyanakvók közül többen azt tartották a legvalószínűbbnek, hogy számítógépes trükkről lehet szó, a videó pedig valódi felvétel és komputergrafika montázsa lehet. A hollywoodi videoeffekt-specialistaként dolgozó Derek Serra szintén ezt a nézetet osztotta: szerinte a felvételt szándékosan homályosíthatták el, hogy a trükk kevésbé legyen észlelhető. Neki lett igaza.

Kiderült ugyanis, hogy a felvételt a magyar származású Ludovic Pethő készítette 2011 nyarán, a szibériai Szaján-hegységnél található Kitoj folyónál. Az íróként és fényképészként dolgozó Pethő tíznapos kirándulásra indult a folyóhoz, ahol a videót rögzítette. Pethő nem vakációzni ment Szibériába, hanem családtörténeti kutatást végzett.

A felvétel rögzítése idején Ludovic Pethő egyetlen mamuttal sem találkozott – elmondása szerint az erdőben csak medvéket, szarvasokat és cobolyokat látott. Pethő nem tudta, hogy mire használták fel az általa készített videót, amíg fel nem hívták rá a figyelmét. Az eredeti felvétel 2011 óta megtekinthető a Youtube-on, és a Sun által is bemutatott folyószakasz látható rajta – leszámítva, hogy az eredeti videón egyetlen mamut sem látható.

Felhasznált forrás: www.dinoportal.hu; www.paranormal.hu - lejegyezte: Csiribusz

A természetfeletti tulajdonságokkal rendelkező harangokat számos középkori legenda és misztikus történet övezi. A méltóságteljesen felcsendülő harangszó nem csupán a túlvilági erőket vonzza, hanem gyakran önállósítja magát, és a „végzet előfutáraként” a közeledő veszélyekre is figyelmeztet.

Több, napjainkban is megtekinthető katedrális mellett egy-egy évszázadokkal ezelőtt hullámsírba merült város környékén is lehet hallani a fantomharangokat kongató holt lelkeket. Az ünnepélyesen megkonduló harang évszázadokkal ezelőtt eltérő módon adta hírül a vallási szertartás kezdetét és a haláleseteket, az egyházi vagy világi méltóság fogadását és a győztes csatából hazatérő harcosokat, de az ellenség érkezésére, a viharra és tűzvészre is figyelmeztetett. A harangozáshoz több különböző hiedelem is fűződött, és a halál előjelei között is fontos szerepet töltött be. Egy-egy „fantomharang” váratlan megszólalása közeli családtag elveszítésére utalt, míg az elhunyt búcsúztatásakor magától megkonduló harang újabb tragédiát vetített előre.

Az elsősorban Európában ismert fantomharangokat kétségtelenül Nagy-Britanniában övezi a legfélelmetesebb hírnév, ahol mintegy száz különböző helyszínen hallható a gyakran felcsendülő, kísérteties harangozás. A skóciai Braidwood és Crossford közötti erdős völgyben rejtőző Saint Oswald-kápolna környékén az elmúlt években is több kiránduló találkozott a hajdani kolostor „túlvilági lakóival”, és hallotta az évszázadokkal ezelőtt elpusztult harang istentiszteletre hívó szavát.

Az Anglia északkeleti részén fekvő Lincoln város székesegyházában egy 17. században élt szerzetes kísért, és látogatásai alkalmával előszeretettel kongatja meg a híres székesegyház harangjait. Egy középkori legenda szerint a szigetország délkeleti részén található Newingtonban egykor személyesen az ördög tett látogatást, akit úgy felbosszantott a misére invitáló harangszó, hogy dühösen felkapaszkodott a templom tetejére és leemelte a harangokat, de olyan erővel ugrott le a toronyból, hogy patájával ma is látható nyomot hagyott a katedrális előtti kövezeten.

Az észak-angliai Yorkshire megyében található Dewsbury plébániatemploma nem csupán hat évszázados múlttal büszkélkedhet, hanem egyedülálló hagyományt is ápol. A legenda szerint 1434-ben egy helyi lovag, Thomas de Soothill mérhetetlen haragjában meggyilkolta szolgálóját, akiről kiderült, hogy rendszeresen hanyagolta az istentiszteleteken történő részvételt. Soothill azonban megbánta tettét, és lelkifurdalásában egy új harangot készíttetett a gyülekezet számára, amely az ördögi csábítás legyőzését és a keresztény megbocsátást jelképezi. A bűnbánatért esedező vitéz azzal a rendhagyó kéréssel fordult az egyházközséghez, hogy az általa adományozott harang minden szenteste az adott év dátumával egyező számban konduljon meg, és a különleges szertartás pontosan éjfélkor érjen véget, mert kizárólag így biztosíthatja tovább a város nyugalmát és békességét a „sátáni befolyásolástól”. A plébániatemplom azóta is tiszteletben tartja a „lovagias” kérést, így 2009 karácsonyán már éjfél előtt két órával elkezdődött a harangzúgás, és éppen kétezer-kilenc alkalommal kondult meg az „ördögűző” harang.

Az elmúlt évszázadokban megszámlálhatatlan kikötőváros és erődítmény merült hullámsírba a folyamatosan emelkedő tengerszint vagy valamilyen természeti katasztrófa következményeként. S bár néhány nyomtalanul eltűnt település pontos fekvését még a régészet sem ismeri, az egyes tengerszakaszokon és tópartokon élő lakosság napjainkban is gyakran hallja az elsüllyedt templomokban és kápolnákban harangozó túlvilági lelkeket.

Az „angliai Atlantiszként” is emlegetett Dunwich egykor a keleti part legjelentősebb kikötővárosa volt. A hajdan virágzó kereskedelmi központ sorsát egy 1286-ban tomboló vihar pecsételte meg, amely szinte teljesen lerombolta a települést. A 14. században pusztító két özönvíz újabb épületeket sodort magával, és a felgyorsuló erózió miatt a terület nagy részét fokozatosan elnyelte a tenger. Az eltűnt város feltárását a Southampton Egyetem régészprofesszora, Stuart Bacon kezdeményezte, és az elmúlt két évben több ősi romot is talált a víz alatt. Dunwich hat temploma, egy kolostora és három kápolnája évszázadokon át rejtőzött a mélyben, de az időközben apró faluvá zsugorodott város mintegy száz lakója manapság is gyakran észleli a hullámokból kiszűrődő harangzúgást. Az elsüllyedt középkori világot kutató búvárcsapat tagjait pedig sokszor keríti hatalmába olyan érzés, hogy az „angliai Atlantisz” feltárása a víz alatt rekedt holt lelkeket is élénken foglalkoztatja…

Felhasznált forrás: www.noiportal.hu; kép: www.idokep.hu