Oszlásban lévő felismerhetetlen tetemre bukkant egy sétáló pár a napokban a skóciai Aberdeenben.

A pár éppen a tengerparton sétált, mikor egy körülbelül tíz méteres, hosszúkás, oszló testet találtak, amelyet a tenger vetett partra. A középkorú párt sokkolta az összegömbölyödött, fejjel, fogakkal és farokkal rendelkező dög.

A lény tetemét szakértők vizsgálják. A természettudományi múzeum szóvivője a Daily Mail-nek elmondta: konzultáltak egy emlősszakértővel, aki szerint a víz feltehetően egy hosszúszárnyú-gömbölyűfejű delfin földi maradványai rémítették halálra a sétálókat. Rob Deville, a Londoni Állatkert szakértője szerint az sem kizárt, hogy egy kardszárnyú delfin tetemére leltek rá a parton. Mark Simmonds bálnaszakértő szerint az állat feltehetően már hosszú ideje elpusztult és az árapály vetette partra - írja a lap.

Felhasznált forrás: www.pecsistop.hu

Titokzatos tengeri lény partra vetett teteme sokkolta a helyieket a napokban Dél-Karolinában.

A fövenyre került méretes, ijesztő küllemű, több színben pompázó testet, melyen egy gombszemű fej ült, nem tudták beazonosítani, de mielőtt még kikiáltották volna Nessie dél-karolinai kiadásának, egy állatorvos megfejtette a dél-kaliforniai "szörny" titkát - írja a Daily Mail. A szakember szerint a partra vetett lény nem más, mint egy igencsak nagyra nőtt tokhal.

A tokhalak akár az öt méteres hossz és a 360 kilogramm súlyt is elérhetik, testüket bőrcsontok és vértpikkelyek fedik, a szájuk előtt haránt irányú bajuszsor fejlődött ki. képződmények találhatók, melyek segítenek a préda helyének meghatározásában.

Felhasznált forrás: www.pecsistop.hu

Vadászok, rendőrök és tűzoltók folytatnak kutatást egy titokzatos vérszívó lény után Északnyugat-Ukrajnában, amely már több embert is megtámadott.

A szemtanúk és a sajtó által a mexikói „kecskeszívóhoz” hasonlóan chupacabraként (csupakabraként) nevezett titokzatos teremtmény felbukkanását eddig már az északnyugat-ukrajnai Rivne megye több településéről jelezték – jelentette az ukrán UNIAN hírügynökség helyszíni tudósítója.

A szemtanúk szerint a kutyára emlékeztető testfelépítésű élőlény semmilyen ismert farkas- vagy kutyafajtára nem hasonlít. A feje csaknem szőrtelen, hosszúkás, és a dél-amerikai repülő kutyára emlékeztető fogazattal rendelkezik. Támadáskor a hátsó lábaira emelkedik, és ugrálva rohan a kiszemelt áldozata felé.

Az állat kezdetben a Zdolbunov város környéki falvakban okozott pusztítást a házinyulak körében. A bejelentések szerint több mint kétszáz nyulat pusztított el úgy, hogy csupán a vérüket fogyasztotta el.

Az első ember elleni támadást Pjatyigorból jelezték. Ott egy 40 éves nőre támadt rá az esti szürkületben. Az asszony még látta, amint az ugrándozó lény feléje rohant. Aztán ledöntötte a lábáról, s ő elvesztette az eszméletét. Az ájult nőre járókelők találtak rá. A kabátja gallérján marcangolás-nyomokat láttak. Bár a megtámadott asszony nem szenvedett testi sérülést, a sokk miatt csaknem egy teljes napig kómában volt. A szomszédos Hlinszkben egy 14 éves lányt támadott meg a lény. Valószínűleg az ő életét is a vastag ruházata védte meg.

Jelenleg a zdolbunovi járásban vadászokból, fegyveres rendőrökből és tűzoltókból álló csapatok folytatnak hajtóvadászatot a titokzatos állat után, egyelőre eredménytelenül. A hatóságok felszólították a lakosságot, hogy sötétedés után lehetőleg ne hagyják el az otthonaikat – áll az UNIAN tudósításában.

Felhasznált forrás: www.szon.hu

Egy olyan könyvet mutatok be, mely címe alapján nem keltette fel úgy az érdeklődésemet, mint hátsó borítóján a tartalma. Kellemesen csalódtam benne, miután elolvastam, bár akadt olyan blog, ahol nem a legkitűnőbb kritikát írták a történetről. Én ezzel az írással ajánlanám:

Kara Gillian átlagos kinézetű, harminc év körüli fiatal nő, aki nyomozóként keresi kenyerét a New Orleanshoz közeli álmos kisvárosban, Beaulacban. Persze nem volt ez mindig így, ő is utcai járőrözéssel kezdte a szakmát Beaulac nem túl izgalmas, mondhatni unalmas egyhangúságában, ahol szinte soha, semmi érdekes nem történt. Vagy mégis? Az egyetlen, de meglehetősen durva bűnténysorozat, még pályája legelején korbácsolta fel a városka közvéleményét. A brutális gyilkost – aki minden áldozatát kegyetlenül megkínozta, majd megcsonkította, és egy ismeretlen, misztikumot sejtető jelet vésett testük valamely pontjára –, Jelfaragónak nevezték el. A gyilkos nem válogat: kortól, nemtől, rasszbéli hovatartozástól függetlenül mészárolja az embereket, akiket semmi más közös jellemző nem köt össze, mint az, hogy mindegyikük csavargó, prostituált, vagy hajléktalan, s eltűnésük senkinek nem kelti fel a figyelmét. Kara járőrözőként nem vehetett részt a nyomozásban, és nem is érdekelte nagyon az egész, ám az utolsó előkerülő holttestet maga is láthatta és valami nagyon is megragadta a figyelmét. Olyan démonisztikus szertartás-jeleket lát a holttest mellett, amelyeket egy átlag ember nem érzékel.

Ja, ha nem említettem volna még, Kara Gillian, amilyen átlagos volt kinézetre, olyan szokatlanul elképesztő tulajdonságokkal rendelkezett belső lelki életében, ugyanis idéző volt. Hogy ez mit jelent? Kezdjük az elején: Kara kislányként veszítette el szüleit egy gázrobbanásos balesetben, így anyjának húga, a különc Tessa néni nevelte fel. Kara kamaszkorba érve, minden elképzelhető módon megnehezítette nagynénje életét, ám az asszony nem volt átlagos ember. Tessa képes volt felvenni a kapcsolatot a démonvilággal, márpedig ezt a szertartást nem tudta véghez vinni akárki, kizárólag az, aki idézőnek született. Hamarosan kiderült, hogy a családi vérvonalat átható adottság Karában is jelen van. A lány, ráébredve képességére, szorgalmas tanítványa lett Tessának, és történetünk idejében már tapasztalt, tehetséges idéző, aki képességeit kerülendően, magányosan él a város szélén egy félreeső házacskában.

A korábbi gyilkosságsorozat tizenhárom áldozatot követelt, de a gyilkost soha nem tudták elkapni, mert különös módon, egyik napról a másikra abbamaradtak a szörnyű gaztettek. Négy évvel később, immár nyomozóként, Kara azzal ütötte el unalmas szabadidejét, hogy a régi aktákat böngészte, különösen a Jelfaragó esetét, hiszen a démonisztikus jelek miatt ez tűnt számára a legérdekesebbnek. Nem sokkal később a Jelfaragó újra visszatért. Először utánzónak vélték, de Kara nagyon jól tudta, ez nem utánozás, az igazi elkövető bukkant fel ismét. Nem volt könnyű helyzetben, hiszen tapasztalatait nem oszthatta meg senkivel. Ugyan ki hitte volna el, hogy látói képességei vannak? Valószínűleg senki, és még állását is elveszíthette volna. Ráadásul főnökétől megkapta az ügy vezetését, mellyel egy csapásra kivívta kollégái ellenszenvét és irigységét. Magára maradt, és csak a démonvilág segítségére számíthatott, annál is inkább, mert a gyilkosságsorozat kapcsolatban állt a természetfeletti erőkkel.

Egy démont megidézni nem könnyű, és nagyon gondos előkészületeket kíván. Kara ebben már profi volt, sokadszorra csinálta. A közhiedelemmel ellentétben a démonok nem feltétlenül gonoszak. Képesek jót is cselekedni, lehetnek barátságosak, gyógyítók, segítőkészek, ha az idéző elég tapasztalt és óvatos. Ugyanis a démonoknak szigorú becsületkódexük van, melynek megszegése, vagy egoizmusuknak, büszkeségüknek megsértése a legszörnyűbb kínhalált vonhatja magával az idézőre, aki nem eléggé megfontolt vagy tisztelettudó velük szemben. A démonok kiszámíthatatlanok és nem egyformák. Külsejüknek mindenféle – általában groteszk, ijesztő – változata lehet. Erejüknek, tudásuknak és hatalmuknak különböző szintjei vannak. Tizenkét szintet különböztetnek meg. Az első négy szinten lévő démonok a legkönnyebben kezelhetőek az idéző számára, de ettől még nem veszélytelenek. A következő négy szinten élő démonok kifejezetten veszélyesek, idézésük meggondolandó, még a legtapasztaltabb idézőnek is. A legfelsőbb szintekről pedig egyáltalán nem ajánlatos meghívni a démonokat, ugyanis ők már olyan nagyhatalmú, félelmetes lények, akik méltóságukon alulinak tartják, ha bárki megidézi őket, sőt, kifejezetten sértőnek érzik, és ilyenkor az ember a kínok kínjával költözhet a másvilágra. Ezért a legtöbb idéző még soha nem látta őket, csak könyvekből ismerik szörnyű tetteiket. A legfelsőbb szinten lévő nagyhatalmú démonoknak minden egyéb démon alá van rendelve, amely náluk gyöngébb, alsóbb szinteken van.

Kara soha nem akarta megszegni a játékszabályokat, és a szertartás alkalmával egy negyedik szintű démont idézett, akit már jól ismert. Segítségét szerette volna kérni a sorozatgyilkossági ügyben, ám valami félrecsúszott a szertartás során, és Kara sehogy sem tudott rájönni az okára. Megjelent ugyan egy démon, de nem az a lény, melyet Kara várt. Ezt a démont még soha nem látta. Külseje megdöbbentette a lányt, mert oly gyönyörű volt, akár egy angyal. Hangja azonban szigorú és dörgedelmes, kék szeméből iszonytató hatalom és harag áradt. Kara nem tudta kit idézett meg, de szíve megdermedt a felismeréstől, amikor rájött, hogy egy tizenkettedik szinten lévő nagyhatalmú lény áll előtte. Tudta, hogy ütött az utolsó órája. Ám az angyali külsejű démon váratlanul lecsillapodott és megnyerő modorral, csábító erővel közeledett a lányhoz, aki nem tudott és talán nem is akart ellenállni vonzerejének.

Miután a démon távozott és Kara végiggondolta a történteket, sehogy sem tudott magyarázatot találni a rosszul sikerült idézésre, s főleg arra, miért hagyta őt életben a gyönyörű lény. A démon kilétére furcsamód egy képregény adta meg a választ, melyet Tessa nyomott Kara kezébe. Az egyik rajzfigura ugyanis kiköpött mása volt a szépséges férfidémonnak. Kara ekkor már tudta, hogy a leghatalmasabb démonok közül az egyik Démon Lorddal találkozott. A képregény újabb kérdéseket vetett fel: Ki rajzolta a figurát? Honnan tudta, milyen a nagyhatalmú démon? Ezek szerint látta? De ha látta, miképp élte túl a találkozást? Közben az is kiderült, hogy a képregényben felbukkanó szereplők kivétel nélkül mind az áldozatokat ábrázolják.

Ezer és ezer kérdés cikázik a lány agyában, miközben újabb és újabb gyilkosságok történnek. Ráadásul nyomába szegődik egy vonzó FBI-os férfi, akit le akarna rázni, mégis delejes hatással van rá. Ezzel párhuzamosan álmaiban folyton kísérti a Démon Lord azt kérve tőle, hívja magához. A múlt is felfedi álarcát. Kara szülei nem úgy haltak meg, ahogyan ő mindig hitte. Döbbenetes a felismerés is, amikor rájön, miért jelent meg előtte a Démon Lord, és miért nem ölte meg. Ebben a történetben senki és semmi nem az, aminek látszik, és a cselekmény szálai egyre jobban összegubancolódnak. Ha valaki szereti az ilyen történeteket, szánjon rá egy vagy két napot és olvassa el a regényt, garantáltan szórakoztató olvasmány lesz.

Írta: Csiribusz